PUCCINI SZERELMEI
Puccini neve egyet jelent az emberi érzelmek zenei ábrázolásának csúcsával.
Zenéje új színt, új hangot ad az olasz operának. A verizmus lírai ága az ő keze alatt bszületett meg, a fájdalom és szépség hangjaival.
Egy olyan zenei családból jött, ahol a muzsika nemcsak mesterség, hanem örökség volt – és mégis, ő más utat választott. Nem elégítette ki az, ami már megvolt: mélyebbre akart látni. Nem a forma érdekelte, hanem az érzés; nem a hősi póz, hanem az ember.
Puccini verista hangja egyszerre fájdalmasan valóságos és gyönyörűen költői. Történetei nem messzi korok hőseiről szólnak, hanem rólunk – a mindennapok küzdelmeiről, vágyairól és veszteségeiről.
Drámai hősnők és érzelmi mélységek Puccini zenéjében
Puccini nőalakjai valódi emberek. Esendők, remélnek, elvesznek, és velük együtt veszünk el mi is. A női lélek árnyalatai szinte tapinthatók zenéjében: egy pillantás, egy kimondatlan vágy, egy reménytelen várakozás – mind megjelennek egy-egy ívben, szünetben, remegő zongorakíséretben vagy éppen kirobbanó drámában.
Puccini nemcsak érezte, hanem értette is hősnőit.
Talán éppen ezért hat ma is olyan mélyen: mert nem csak a sorsukat mutatja meg, hanem a szívük mozdulásait.
Azt, amit mindannyian ismerünk – akár megéltük, akár csak álmodtunk róla. Ez az előadás nem csupán Pucciniről szól, hanem rólunk is.
Azokról a pillanatokról, amikor szerettünk, amikor vártunk, amikor hittünk, és amikor elveszítettünk valamit, ami túl fontos volt. A zenéről, ami néha pontosabban mondja ki az igazságot, mint a szavak.
|
|