EGY ESTE AZ OPERÁBAN

Az opera útja a színpadtól a mozivászonig

A XIX. század második felében az opera új korszakba lépett. A romantika nagyszabású hősei helyét valódi emberek vették át – szenvedélyes, esendő, érző szereplők, akiknek történetei egyre közelebb kerültek a nézőkhöz.

Megőrizte érzelmi mélységét, de új formát öltött – intimebbé vált, személyesebbé. Közben más irányzatok is megjelentek: népzene, jazz, tánczene – minden, ami addig a komolyzenén kívül esett, most beleszőtte magát a zenei szövetbe.

A filmzene és a jazz születésében is ott lüktet a XIX. század öröksége. George Gershwin Summertime című áriája egyszerre jazz-standard és modern operaária – a hangulat, a drámai ív és a dallamvezetés a komolyzene mélységeit hordozza.

A műsor során együtt járjuk be az opera átalakulásának útját: a színházi reflektor fényétől a filmszalag sejtelmes árnyaiig. A dallamok változnak – de az emberi hang mindig ugyanaz marad.

Egy este – ahol minden zene összefonódik

Ez a két részes előadás sorozat nem csupán műfajokat kapcsol össze,
hanem történelmi korszakokat, zenei nyelveket, hangulatokat és érzéseket is.
Minden hang mögött ott rejlik egy másik – egy múltbéli emlék, egy ismert motívum, egy zenei idézet.

Zenei utazás két felvonásban

Az első előadásunk az átalakulás kezdetét mutatja be:

az operák világától indulva, a romantika és a verizmus érzelmi mélységein keresztül ismerjük meg, hogyan kezdtek a zeneszerzők egyre személyesebb hangot keresni. Ebben a részben nemcsak európai mesterek – mint G. Verdi, G. Puccini vagy R. Strauss – jelennek meg, hanem az amerikai kontinens zeneszerzői is, akik saját kultúrájukból táplálkozva alakították a XX. századi zenei gondolkodást.

  • Vincze Ottó: Bolero
  • G. Verdi: Brindisi (Macbeth)
  • G. Bizet: Habanera (Carmen)
  • R. Wagner: Dich teure Halle (Tannhäuser)
  • G. Puccini: L’ora o Tirsi (Manon Lescaut)
  • U. Giordano: La mamma morta (Andrea Chénier)
  • G. Puccini: Un bel di vedremo (Madama Butterfly)
  • R. Strauss: Heimliche Aufforderung
  • F. Cilea: Io son l’umile ancella (Adriana Lecouvreur)
  • Debussy: Nuit d’etoiles
  • H. Villa-Lobos: Melodia sentimental (Floresta do Amazonas)
  • J. Strauss: Szaffi dala (Cigánybáró)
  • Zerkovitz Béla: Tango d’amour
  • De Fries K.: Egy szédült pillanat (Halálos csók c. film, Karády Katalin slágere)
  • G. Gershwin: Summertime (Porgy és Bess)

Magyar zene: hagyomány és modernség között

Második előadásunk a magyar zene alakulását követi végig a XX. század első felében, egészen 1945-ig.
Hogyan hatott egymásra a népzene, az operett, a kabaré, a sanzon és a filmzene?

Egy olyan korszak zenei lenyomata tárul elénk, amelyben a pesti kávéház, a hangosfilm és a nemzeti zenei örökség egymás mellett létezett. Ekkor születtek azok a dallamok, amelyek ma is ismerősek – mert egykor a hétköznapok zenei hátterévé váltak.

  • L. Arditi: Il bacio
  • R. Strauss: September (Vier letzte Lieder)
  • J. Strauss: Kék Duna keringő (zongora szóló)
  • Kodály Z.: A csitári hegyek alatt
  • Bartók: Este a székelyeknél (zongora szóló)
  • G. Puccini: Ch’il bel sogno di Doretta (Le Rondine)
  • Lehár F.: Egy férfi képe (Lili bárónő)
  • Lehár F.: Messze a nagy erdő (Cigányszerelem)
  • Kálmán I.: Maritza belépője (Maritza grófnő)
  • Polgár T. – J. Llossas: Tango bolero
  • Buday D.: A trópusi éj (Férfihűség)
  • F. Szabolcs: Van -e szerelmesebb vallomás (Régi nyár)
  • F. Szabolcs: Oda vagyok magáért (Ida regénye)
  • F. Szabolcs: Száz vágy muzsikál most az éjben (Tóparti látomás)
  • Szlatinay S.: Toledóban kétszer kettő négy (Szűts Mara házassága)

A zene mindig változik, de a lényege ugyanaz marad: összeköt bennünket.